R emete lelkem sajoghat, én tudom, nemhiába vágylak! L opott örömöm ez, rablóként vérző hableányi álom, A távolból felém fehér vitorlán érkező közös jövő! Divima 2016. november 6. 18:38 Gratulálok, Szívvel Edit urens 2016. november 2. 20:17 Szívből és szívvel gratulálok! / Miklós / Abraks_Anna 2016. november 1. 09:10 Remek költemény! Adri Törölt tag 2016. 09:03 Törölt hozzászólás. Vadvirag46 2016. 06:44 Csodálatos verset írtáönyörű emlékezéatulálok hozzá. Szeretettel szívet hagyok Vadvirag46 195705252012 2016. 06:17 Szívvel gratulálok versedhez, Irén 3 2016. október 31. 23:26 Nagyon jó és szép, tetszik a vers forma és tartalom is. Gratulálok! Ibolya keva526 2016. 22:48 Micsoda gyöngyszemre bukkantam! Nagyon tetszik a versed, kedves Éva! Szívvel olvastalak, Éva egrizsoka 2016. 22:36 Drága Évám, szeretettel, szívvel, további figyelemmel olvastam szépséges versedet. Zsóka attgreen 2016. 21:48 Remek versedhez gratulálok, Attila molnarne 2016. 21:33 Remek alkotás nagy szívet hagyva gratulá Acsnagyeva (szerző) 2016.
2011. január 11., 15:41 Gyerekkoromban nagyon szerettem. A sorozat összes könyvét elolvastam. -*-*-*-*-*-*-*-*-*-*- 2011. újraolvasás Örülök, hogy nem ábrándultam ki… Nagyon tetszett gyerekkoromban, és most is. Jó, biztos benne volt a nosztalgia is, de meglepő volt, mennyi mindenre emlékszem a könyvből, annak ellenére, hogy vagy 45 évvel ezelőtt olvastam. :)) Szóval most is tetszett – tudom, elég kifacsarodott ízlésem van… 3 hozzászólás Habók P >! 2017. április 24., 21:17 Nem tudom eldönteni, hogy olvastam–e már kamaszként vagy nem, vannak benne ismerős részek (lehet, hogy tankönyvből? ) Így aztán nem tudom, hogy akkor tetszett-e, most igen. Két tízéves kisfiú történetén keresztül mutatja be Ogyesszát, lakóit, ünnepeit, az 1905-ös felkelést és az azt követő pogromot. Színes, érdekes, nem patetikus leírások, mindennapos események, szerethető szereplőkkel. Lahara ♥ I P >! 2015. december 30., 07:02 Érdekességnek nem volt rossz, de nem mondanám szórakoztatónak, inkább valahogy nekem tanítójellegű maradt.
A közeli vurstliban Gavrik éppen a céllövöldét nézte, amikor egy ismeretlen férfire lett figyelmes, aki idegen matróz után kérdezősködött. A kisfiú szóba elegyedett a detektívvel, de sikerült félrevezetnie a nyomozót. A két jó barát a Közel Malomba ment a halászfiú bátyjához. Itt Petya megismerkedett Tyerentyij családjával, és szerelmes lett Motyába, Gavrik bátyjának kislányába. A rendőrség rajtaütött a halászkunyhón, de a matróznak és az itt tartózkodó munkásoknak sikerült megszökniük a katakombákon keresztül. Gavrik nagyapját azonban megverték és elhurcolták, börtönbe került. Gavrik sem úszta meg, őt is bántalmazták. A zavargások idején a fiúk szállították a lőszereket a lázadóknak. Petya, aki közben középiskolás lett, sokáig gomboknak hitte a nehéz csomagokat, amiket Gavrik vitt a forradalmároknak. Egyszer azonban Gavrik helyett a gimnazista fiúnak kellett a zacskóban lévő töltényeket átvinnie a rendőri kordonon keresztül. Petya az iskolatáskájában szállította a lőszert a szorongatott helyzetben levő felkelőknek.
Távolban egy fehér vitorla Tenger kék ködén átragyog. Mért indult messzi országokba? És otthonában mit hagyott? A szél süvölt, hullám dobálja, Az árboc recseg, s meghajol; Nem vár sehol szerencse rája S nem is volt boldog még sehol! Napfény füröszti fenn aranyban, Alatta tenger tiszta kékje, És ő elindul, nyughatatlan, Mint kit vihar közt vár a béke!
okt 27. Posztolta Aurora Borealis Címkék: Mihail Jurjevics Lermontov: VITORLA Távolban egy fehér vitorla Tenger kék ködén átragyog. - Mért indult messze országokra, És otthonában mit hagyott? A szél süvölt, hullám dobálja, Az árbóc recseg s meghajol: Nem vár sehol szerencse rája, S nem is volt boldog még sehol! - Napfény füröszti fenn aranyban, Alatta tenger tiszta kékje: - És ő elindul nyughatatlan, Mint kit vihar közt vár a béke! (Ford. : Trencsényi-Waldapfel Imre)
21:08 Köszönöm maxika! Acsnagyeva (szerző) 2016. 21:08 Köszönöm Edit. maxika 2016. 19:34 editmoravetz 2016. 19:32 Drága Éva! Hát ez remek! Szívvel-szeretettel olvastalak! Edit
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem hiszem a folytatásokat valaha is elolvasom. matraimelinda >! 2010. január 10., 11:06 Annak idején két példányban is megvolt, sajnos, ma már egy sincsen belőle…erettem gyermekkoromat idézi…:) Az egyik példányt általános iskolai tanulmányaimért kaptam anno. Népszerű idézetek KBCsilla P >! 2014. december 14., 17:07 Mindenki tudja, hogy "ebül szerzett jószág ebül vész el" – vagyis a bűnös úton szerzett kincsek nem hoznak hasznot gazdájuknak. Petya 3 nap alatt elvesztette Pavlik vagyonát. 239. oldal Mária P >! 2020. január 11., 21:30 (…) régi odesszai szokás szerint a temetésen résztvevők között – halotti tor gyanánt – cukros, lekváros tejberizst osztogattak.
Tavaly kísérleteztünk ilyesmivel először, reméljük, most sem okozunk csalódást! Mihail Jurjevics Lermontov: Vitorla Távolban egy fehér vitorla Tenger kék ködén átragyog. - Mért indult messze országokra, És otthonában mit hagyott? A szél süvölt, hullám dobálja, Az árbóc recseg s meghajol: Nem vár sehol szerencse rája, S nem is volt boldog még sehol! - Napfény füröszti fenn aranyban, Alatta tenger tiszta kékje: - És ő elindul nyughatatlan, Mint kit vihar közt vár a béke! /Ford. : Trencsényi-Waldapfel Imre / Ady Endre: Az elátkozott vitorla Riadt madár felhőkben vész el S ő forog, a kis szél-vitorla. Öreg tornyon vén szepegéssel Forog, forog a szél-vitorla. Keleti szél oldalba vágja, Sírva fordul, nem menekülhet. Most délről veri szélnek szárnya, Visszafordul, nem menekülhet. Merre mutasson, sohse tudja, Nem nézhet arra, merre vágyik Muszáj, bús, rab forgás az útja, Nem mehet arra, merre vágyik. Madár volt, egyszer nagyon fázott S elgubbasztott a templom-tornyon. Megláncolta a madár-átok S ott forog most a templom-tornyon.
Ács Nagy Éva Akrosztichon T ávolba nézek, gondolkodó pillanat, látni vélek egy hajót, Á tsuhan lelkemen a szerelem, arcomon jeges mosoly. V ad viharok, sötét fellegek lepik el elmémet, O dakint a parton nyár van, csak bennem él tél. L ebegek, mint halott test a hullámzó vízen, B ánatom örök, mert el kellett menned, s én elengedtelek! A nnyiszor kérdem magamtól, miért történt ez velünk? N incs válasz, most már hallgat a nap, néma az éj. E gy kis remény ez a fehér vitorla ott, ott a távolban, Gy engéden simogatja át tajtékzó lelkemet. F ájdalomszavak most pillanatnyilag nem érintenek, E lmúlt bennem az önmarcangolás, mert éled a vágy. H abfehér álmom, holt jössz felém, oly csodás! É n ott vagyok veled, hol az álmaink találkoznak, R emegve bújsz lávaként működő, lüktető, tüzes ölembe. V itorla vagy, melynek erős, kitartó árboca lettem én, I tt élsz meg bennem örökre, szívem szegletén. T úlélem értünk az arcomba csapkodó jeges viharokat, O dakint zápor, de bennem selyemként hullámzik a vágy.